Csak mese

Első mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Ez a leány nem volt se hercegnő, se világszépe, csak egy egyszerű leány. Tisztességgel, becsülettel, szeretettel felnevelték dolgos szülei.

Míg kijárta az iskolát, megismerkedett egy jóvágású fiatalemberrel. Abban az időben míg gyermekből fiatal felnőtté váltak kerülgették egymást mint macska a forró kását… és fínoman fogalmaztam. Mire azonban benőtt a fejük lágya (talán) csak megtalálták egymás kezét, és úgy megfogták, hogy többé el sem engedték. Lett itt hetedhét országra szóló lakodalom, holtodiglan-holtomiglan, míg a halál el nem választ… és így tovább.

Immár ketten éldegéltek tovább… de nem sokáig. A lakodalmat követően nem sokkal kis csillag hullott az ölükbe, akiből egy igazi csillagszemű kisded lett. Nagy volt az öröm, hiszen ilyen csodát nem vártak ilyen korán. 
A kis legényke nőtt-növekedett, kapott sok-sok szeretetet. Örömben és boldogságban teltek a napok.
Ahogy a legényke nőtt, egyre kisebb volt lakhelyük. Így hát felkeresték a Jótündért, hogy segítsen szorult helyzetükön. A csillagszemű kislegény egyre csak nőtt, és a fészkük egyre kevesebbnek bizonyult. Jótündér megszánta őket, intett a varázspálcájával, és láss csodát ott termett egy igazi tündérpalota. 
Ismét nagy volt az öröm, annyira, hogy messzire látszott. Fenn az égben is felfigyeltek erre a nagy vigadalomra. Úgy látták, hogy ebbe a tündér palotába elférnek még páran, így leszállt egy újabb csillag. Lássatok csodát, épp olyan csillagszemű gyermek lett belőle mint testvérkéje. Itt már akkora örömnél tartunk, hogy arra már szakavatott sem találni széles e világon. 🙂

Telt-múlt az idő. A gyermekek szépen cseperedtek. A leány, aki most már anyuka-asszony volt, már tervezgette, hogy lassan valami szolgálatot kell keresni. Mert ugye tudjuk mosollyal, és szeretettel nem lehet megtölteni az üres tányérokat. 
Igen ám, de odafent úgy látták, hogy anyukának még otthon kell maradnia, így gyorsan küldtek még egy csillagot!! …(Na neee, ez már aztán tényleg sok a jóból, szó szerint 😉 ) No, de ilyet! Újabb csillagszemű gyermek lett a csodás kis csillagból!

A csillaghullás szép-szép … de még is csak na… Ezen a ponton anyuka, aki hiába szerette annyira ezeket a kis angyalokat, kezdte úgy érezni, hogy számára már nem tartogat több mesét az élet, csak az maradt ami az anyukák mindennapi feladat köre. Igen elszomorodott. Látta ezt apuka is, de sajnos tanácstalanok voltak.

Ekkor elröppent egy kis múzsatündér anyuka füle mellett, és kis szavakat sugdosott a fülébe. Mik voltak azok a szavak? Senki sem tudja, de egyszer csak anyuka úgy határozott, hogy ideje valami szépet alkotni. Először kötőtűt és fonalat ragadt, majd az internet csodás világának segítségével megtanult bánni a horgolótűvel. Annyira elkapta a lelkesedés, hogy a rengeteg ötlettel már a lépést sem tudta tartani. 

Szépen sorban születtek a szebbnél szebb alkotások, amelyeknél teljes nyugalommal használhatjuk: ” Kézzel, szívvel!” .
Anyu alkotásvágyának híre ment, és sorra érkeztek a felfedezésre váró területek, amelyekről már korábban olvashattatok, és persze még mindig érkeznek olyanok, amelyekről majd a jövőben olvashattok. A csillagszemű gyerkőcökkel, és talán még apával is fogunk találkozni 🙂 , de csak egy másik mesében 😉

Itt a vége, fuss el véle!

26d23f45647cb41be387904173817773

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s